Bejelentés


EBMAS Wing Tzun Kung-Fu A testi-lelki önvédelem


Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek. Ráadásul most megkapod ajándékba A Hatékony Angol Tanulás Titkai tanulmányom.







Keresés a honlapon





Békés Karácsonyt!

A fiú ért oda először a találkahelyre. Még öt perc volt hátra a megbeszélt időpontig. 18 éves, jóképű, romantikus alkat. Épp azt nézte, ahogyan a hatalmas hópelyhek, mint milliónyi hullócsillag, villannak meg a város aranysárgával kivilágított fényében, amikor eszébe jutott a kis versike, amit a lánynak írt. „Ahogy nézlek Téged, Lelkem beragyogja fényed. Ragyogja az lelkem, testem, Bevallom szerelembe estem. Te vagy az, kit belül látok, Bármit csinálok. Mint egy gyönyörű átok. Bárkit, ha meglátok, Csak Terád vágyok. Bájos lényed ragyog, Belepi lényem, Mint aranyló hó a padot, Itt a téren. Egy élethossz adott, Addig kellesz nékem! És örökké. Szeretlek!” A LÁNYNAK. Akivel még csak egyszer találkozott, és még alig tudott róla valamit, de azonnal érezte azt az erős vonzódást, azt a bizsergető érzést a mellkasában. Szerelmes lett. Remélte, hogy ezzel a verssel leveszi a lábáról a lányt. A hó vastagsága már elérte a „bokáig érő” szintet. – Vajon mikor szavaljon? – gondolta. Amikor megjön a lány, vagy amikor romantikusan sétálnak, netán mikor a hóban hemperegnek, esetleg akkor, amikor búcsúzkodnak egymástól? – Szia – zökkentette vissza gondolataiból a lány csengő hangja. – Sz… szia – mondta a fiú kicsit ledöbbenve. Nem látta, hogy jön a lány, annyira elmerült a szavalás részleteiben. Pedig a lányt már messziről meg lehetett ismerni kecses járásáról és büszke tartásáról. – Bocs, nem vettem észre, hogy már itt vagy – pirult a fiú. – A másik irányból vártalak. – Arról is jöttem, de láttam, hogy nagyon el vagy gondolkozva, és gondoltam megviccellek egy kicsit. Ezért megkerültelek. – Igen, azon gondolkodtam, hooogy…, tudod mit? Később elmondom. – És csak nézte a lányt szótlanul. Nézte a vidáman csillogó szemét, mosolygós ajkait, a kis csinos orrát, gyönyörű arcát. – Istenem, de szép! És mennyire csinos! – gondolta a fiú. – És még humora is van. Ez a lány bárkit megkaphatna, és mégis itt van velem. Velem. A fiú szíve nagyokat dobbant, testét melegség öntötte el. – Sétáljunk? – kérdezte. – Sétáljunk! – mondta a lány. A tér közepén hatalmas feldíszített és kivilágított karácsonyfa állt, a város temploma mellett. Ebben az időpontban elég kevesen járkáltak az utcán. – Olyan romantikus – mondta a fiú. – Szálingó hóesés, gyönyörű fények, óriási karácsonyfa, kivilágított templom, és itt sétálok egy igazi Angyallal. – Ne túlozz! – kacagott a lány, és a sálját meglendítve játékosan a fiú felé csapott. – De azért jólesik, köszönöm. – Annyira édes, ahogy nevetsz – suttogta a fiú. – Tudod min gondolkodtam, amíg vártalak? – Na, min? – érdeklődött a lány. – Azon, hogy… – kezdte a fiú, és azon töprengett, hogyan kezdjen neki, és mikor csókolja meg a lányt. – Csukd be a szemed, csak a füled és a szíved legyen nyitva! – mondta halkan. Nagyon izgult. A templom csengettyűi épp elkezdték a beprogramozott dallamot. Itt az idő. Nagy levegőt vett, és elkezdte: – „Ahogy nézlek Téged, Lelkem beragyogja fényed… – Valamiért elkezdett feszült lenni, de azért mondta tovább. – …Ragyogja az lelkem, testem, Bevallom szerelembe estem… – Egyre furcsábban érezte magát, ahogy erősödtek azok a nyugtalanító hangok, amik az előbb még távolról hallatszottak. Kicsit megremegett a hangja, és folytatta. – …Te vagy az, kit belül látok,… És meglátta. Látta azt a három marcona alakot, amint éppen feléjük közeledtek. Kiabáltak, és lökdösték egymást. A fiú tudta, hogy célpontot keresnek a sajátos kötekedős játékukhoz. Tudta. Pontosan tudta. Ismerte ezt a stílust. Pont, mint tíz évvel ezelőtt, azon a csütörtöki napon, amikor a szakkörről ment hazafelé a barátjával, és három vagány „nagyfiú” megtámadta őket. Még csak nyolc éves volt. A barátjának sikerült elszaladnia, de őt elgáncsolták, majd jól megrugdosták, ütötték, miközben azt kiabálták: – Ne mozdulj, mert még többet kapsz! Nem mozdult. Nem mert. A három vagány elszedte tőle az összes pénzét, a zenelejátszóját és az óráját. Ő meg csak ott feküdt, görcsbe rándult testtel, iszonyú fájdalmak közepette. Ahogy elgáncsolták, pont a lépcső szélére esett, ami három 3 fogát törte darabokra. Érezte a vért és a fogdarabokat a szájában, érezte, ahogy folyik a könnye és a vér az arcán. Bepisilt a félelemtől. A rúgásoktól eltörött bordája sajgott, ahogy zihálva vette a levegőt. A lány kinyitotta a szemét. – Eddig olyan szép volt, miért nem folytatod? Tán csak nem elfelejtetted? – kacérkodott a lány. – Ne… nem… csa… csak… – dadogta a fiú. – Na, nézd már! Egy turbékoló gerlepár! – szólt be a vékony, hosszú hajú a három deviáns közül. – Tubi, tubi. – kontrázott rá az alacsonyabb, égnek zselézett hajú. – Szerintem meg inkább doromboló macskapár – röhögött a nagydarab kopasz. – Az, az. Cicafiú, cicalány. – kontrázott ismét a zselés hajú. – Mi… mit akartok? – kérdezte félve a fiú. – Csak játszani egy kicsit. – gúnyolódott a vékony, hosszú hajú. – Ja, egy kicsit cicázni támadt kedvünk. – adta elő magát a zselés. – Hagyjatok minket békén! – kérte a fiú. Félt. Már nagyon félt. Nem akarta újra átélni a régi dolgot, és nem akarta, hogy a szeretett lány is átélje. – Itt az órám, a pénzem, az arany nyakláncom. Vigyétek, csak hagyjatok minket! – Majd arra is sor kerül kandurkám! – ordította a kopasz, és iszonyatos pofont kent le a fiúnak, amitől az a földre rogyott. – Most neked kuss van! Meg nem merj mozdulni! Elmúlt a dorombolás időszaka! Most a cicalány érdekel minket. Először vele akarunk játszani. Ugye szépségem? – fordult a lányhoz, hamis mosollyal az arcán. – Úristen – gondolta a fiú, és érezte, ahogy megdermed a félelemtől. Újra rá törtek a régi fájdalmak. Nem tudott megmozdulni. – Úristen, vége a romantikának, vége a szerelemnek. Ezek bármit tehetnek a lánnyal. Megerőszakolhatják, megverhetik, összevagdalhatják azt az angyali arcát, akár meg is ölhetik. Mindkettejüket is. Hallott már ilyet nem egyszer a híradóból, de hogy pont velük történik, azt nem hiszi el. És ő csak ott fekszik, és a tehetetlenség kínozza a lelkét. A szeme láttára csinálnak egy torzót a szerelméből. Ez a lány egy kincs, még ő is csak finoman mert hozzáérni. Nem akart ismét „csütörtököt” mondani, de semmit sem tudott tenni a túlerővel szemben. Vége mindennek, vége az álmaiknak, vége az életüknek. Pedig olyan szép tervei voltak… – Úgy látom szelíd kis cica – gúnyolódott a hosszú hajú. – Hát, nem egy vadmacska – mondta a zselés. – Majd „beneveljük” – röhögött a nagydarab, és nyúlt, hogy végigsimítsa a lány rezzenéstelen arcát. – Ugye Cirmi? Majd mi… És akkor hirtelen történt valami. A három kötekedő egyszerre döbbent meg. A nagydarab felordított. Egy reccsenést és óriási fájdalmat érzett a mutatóujjában. Nem tudta mi történik. Nem így tervezték el. A fiú a földön már nem merte nézni mit csinálnak a lánnyal, de az ordításra hirtelen felkapta a fejét. Azt hitte, ilyen vadul esnek neki a szerelmének. Amit látott teljesen meglepte. Erre soha nem számított volna. Ahogy a kopasz nyúlt a lány arcához, a lány egy gyors mozdulattal elkapta a mutatóujját, és egy hirtelen csavarással megfeszítette hátrafelé. Ettől a nagydarab teste hátrahajlott. A lány ezt várta. Egy pontosan végrehajtott ferde taposó rúgással térdhajlaton rúgta a férfit, aki azonnal térddel a földre rogyott. Ekkor a lány hátulról két kézzel elkapta a kopasz fejét, ujjait a szemgödrébe illesztve a biztos fogás érdekében, és megrántotta hátrafelé, pontosan rá a felemelkedő térdére, amit a fickó tarkójára irányított. A találat pillanatában a nagydarab azonnal eszméletét vesztette. A hosszú hajú a társa segítségére sietett, de a lány hirtelen irányváltása meglepte. Ahogyan teljesen felkészületlenül érte a zselés hajút is az a kézél csapás, amit a lány a nyaka oldalsó részére mért. És amitől a nyaki verőerében hirtelen nagy nyomás keletkezett, majd félájultan, görcsbe rándulva rogyott össze nagyokat jajgatva. A hosszú hajú ismét támadásba lendült, és egy hatalmas gyors ütéssel akarta leteríteni a lányt. De a lány az ütő kéz belső oldalánál benyúlt, el a fiú feje mellett, és elkapta a hosszú haját. Majd ugyanabban a pillanatban megrántotta lefelé maga mellé, és az éppen eldőlő testet egy oldalsó rúgással passzírozta a fölhöz. A támadó a rúgástól és a földtől kapott ütéstől azonnal elájult. A fiúnak még feleszmélni sem volt ideje, amikor a lány felé nyújtotta segítő kezét. Megfogta, és csak nézte a lány bájos arcát, miközben annyira szégyellte magát, hogy legszívesebben belesüllyedt volna a földbe. A lány védte meg magát, és őt is. És mennyi idő telt el? 5–10 másodperc? Ez hihetetlen. – Hogy… hogy tudtad…? – kérdezte. – Ügyesen – mondta a lány. – Ezek itt hárman amatőr kötekedők voltak. Rutinmunka volt. – Rutinmunka? – gondolta a fiú. – Bárcsak nekem lenne fele ekkora rutinom. – Felállt és csodálta a lányt. – Mi volt ez? – kérdezte a fiú. – Wing Tzun Kung–Fu – felelte a lány. – Te Kung–Fu–zol? – csodálkozott a fiú. – Már több éve – mosolygott a lány. – Én is szerettem volna önvédelmet tanulni még gyerekkoromban, miután volt egy hasonló esemény az életemben. De a szüleim nem támogattak benne. Azt mondták, hogy ők nem fizetnek azért, hogy üssenek engem az edzésen. Meg, hogy kétszer ugyanoda amúgy sem csap be a ménkő. És hogy ők nem akarják, hogy verekedős legyek, aki mindenki szégyene. De szerintem sokkal nagyobb szégyen az, ha nem tudom magam és a barátnőmet megvédeni. – Tudod, ha ésszerűen megnézzük a dolgokat, akkor rájövünk, hogy vannak jó emberek, és vannak rosszak. – mondta a lány. – Voltak is mindig, és valószínű, hogy lesznek is. De a rossz emberek előnyben vannak a jókkal szemben, mert ők választják meg az időpontot, a helyszínt, az erőfölényt, az eszközt stb. a támadáshoz. El tudod képzelni, mi lett volna, ha én sem vagyok felkészülve? A fiú el tudta, de nem merte elképzelni. – A mesterem szokta mondani: „Készülj fel a legrosszabbra, és nem történik meg!” És ez nagyon igaz. Ha nem lettem volna felkészülve, akkor most megtörtént volna a legrosszabb. – Azt hiszem ezt nekem is tanulnom kellene – döbbent rá a fiú. – Szerintem is – mosolygott a lány. – Elviszlek magammal az edzésre. Meglátod milyen egyszerű és milyen gyorsan meg tudod tanulni. A hatékonyságát láthattad. Tudod, Békés Karácsony, békés élet csak úgy lehet, ha fel vagy készülve az ellenkezőjére is. Tudod mi az a Yin Yang? – Az örök ellentétpár?– kérdezett vissza a fiú. – Részben igen, de nem teljes a meghatározás. Ez egy olyan világ, amelyben élünk, hogy mindennek megvan az ellentéte. Világos–sötét, fény–árnyék, hideg–meleg, fiú–lány, jó–rossz stb. De mindegyikben kell, hogy legyen egy kicsi a másikból. Nem lehet az egyik a másik nélkül, hiszen akkor értelmét vesztené. Csak úgy tudjuk megismerni az egyiket, ha egy másikhoz viszonyítjuk. Így egészítik ki egymást. Így kerek a világ. Mindenkinek van jó és rossz tulajdonsága. Mindenkiben van a szelídből is és van a vadból is. Gondold el, ha egy ember csak a vad tulajdonságait használná. Az emberek kiközösítenék, és ezzel kivégezné önmagát. És ha csak a szelíd tulajdonságát használná? Akkor olyan lenne, mint a farkasok közé dobott bárány. Mindkét esetben csak félember lenne. Fele erővel, és láthatod, mindkettőnek a vége pusztulás. A Yin Yang azt jelenti, hogy ne felejtsd el: egész ember vagy. Ha kell szelíd, ha kell vad. Mindig tudnod kell, hogy mikor melyik, és hogy pontosan meddig legyél az. Ha beleragadsz az egyikbe, tudd, hogy már csak fél életerővel bírsz. És az az út nem a túlélés felé vezető út. A fiú tátott szájjal hallgatta az életmentő adatokat, amik mindvégig ott voltak előtte eddigi élete során, de soha nem látta őket ilyen tisztán. Most döbbent csak rá a rideg valóságra. Ő egy bárány, akit farkasok közé vetettek. A szülei vetették oda, Mert ők sem láttak tisztán. Nem volt, aki megláttassa ezt velük. – Na, befejezed azt a szép verset? – kérdezte a lány? – Igen – felelt a fiú – befejezem. Átölelte a lányt, magához húzta, és a fülébe suttogva fejezte be a verset. Így a lány nem látta azt a pár könnycseppet, ami legördült a fiú szemeiből. S közben arra gondolt, hogy ez a lány nem angyal. Nem. Egészen biztosan nem az. Ő egy Istennő. Egy igazi Istennő…

Üzenetküldés
Itt tudsz írásban érdeklődni!

E-mail címed:
Szöveg:











Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!